Fergeteges-forgatagos Forrás
Hírtükör: 2013-02-12
Ismét kellemes estet szereztek a Forrás alkotói Százhalombatta lakóinak és a szakmai közönségnek február 10-én a Barátság Kulturális Központban. A több generációnyi táncos gálaműsora okozott könnyes örömöt és torokszorító bánatot is – mikor, ki, mit akart éppen elérni.
Nyitányként Fábián Zsófia koreográfiája, a bukovinai leányok élete elevenedett meg a színpadon. Nem meglepő, de a kis székely birodalomban a lányokat ugyanaz hozza tűzbe vagy dönti bánatba, mint bárhol a világon: a szerelem. Az Ifjúforrás táncoslányai ragyogtak, megsértődtek, dobbantottak és énekeltek, ahogy ízelítőt adtak érzéseikből és a bukovinai táncokból, dallamokból, amit Fábián Fanni vezetett hegedűszóval és énekkel.
Természetes reakció a battai szülőktől – különösen egy-egy sikeres Forrás produkció után –, hogy csemetéiket beíratják a Pesovár Ferenc iskolába néptáncot tanulni. Az is ugyanilyen természetes, hogy nem minden gyerek marad ott örökre, de a Kisforrás 9-10 éves tagjai közt egyik-másik legénykén-leányon már most látszott az elköteleződés, ahogy Majoros Róbert mátyusföldi táncát járták.
Őket a Czifra Táncegyüttes, a Bara zenekar, valamint Nagy Péter Gábor és Heiger József követték a színpadon, akik mindannyian megfordultak a televíziós tehetségkutató, a Fölszállott a páva című műsorban. Ha létezik olyan, hogy "akrobatikus néptánc", akkor az a Czifra Táncegyüttesre épp ráillik. Szemkápráztató kalotaszegi és nagyecsedi figurákat cifráztak olyan energiával, hogy a hegedű vonójáról cafrangokban lógott a végén a lószőr. Jó volt újra hallani a Bara Népzenekart is, látni a Forrás két kiemelkedő táncoslegényét és az ő barátságukat.
A Nagyforrás első önálló produkciója, "A Tél" Kaszai Lili és Fundák Kristóf ötlete és koreografálása nyomán került színpadra. Frissítő meglepetés volt a teljesen újszerű megközelítés, a mozgásszínházi gesztusok, az ötletes hang megoldások, valamint a merész és pontos játék a fényekkel. A rövid előadás alatt átélhettünk felszabadult mókázást, váratlan tragédiát, és láthattunk férfias virtuskodást, szárnyaló hóangyalokat is. Az alkotók tervezik, hogy előbb-utóbb mind a négy évszakot színpadra viszik.
A szünet után mutatkozott be a felnőtté cseperedett Forrás Néptáncegyüttes az első, kimondottan számukra készült műsorral, a Levelek című táncjátékkal, amit az együttes művészeti vezetője, Szigetvári József az ő számukra álmodott meg, írt és dramatizált. A korábbi koreográfiákat ötletes díszletek és kellékek között fűzték egybe a történetek, amelyek szóltak szerelemről, családról, szülőkről és hazáról és háborúról. Mindezt leveleken, magánéleteken, személyes sorsokon keresztül mutatták be a valóban éretté vált táncosok.
Egyes tájegységek táncait, különböző koreográfusok állították össze: a kunságit Lukács László és Lukácsné Haránt Eszter, a hegyközi karikázót Szilágyi Zsolt, a visai táncokat Sikentáncz Szilveszter, a magyarbődi figurákat vele együtt Zsille Dóra. Ők mindketten vezetői és táncosai is az együttesnek. A viski táncokat Kaszai Lili és Fundák Kristóf tanította be.
Nem ismeretlen érzés a Forrás produkcióit nézve, hogy mintha nem is színpadon, hanem éjfél után egy táncházban zajlanának az események. A Leveleket nézve nem egyszer elfelejtettem, hogy kőkemény próbák során begyakorolt mozdulatokat és gesztusokat látok. Olyan őszinte volt egy-egy lány meglepetése, hogy felkérték a bálban, vagy csalódottsága és csodálkozása, ha kimaradt a táncból. Igaznak tűnt az örömkiáltás a fiúk torkán, amikor a zenekar – Pál István "Szalonna" és bandája – újabb nótába fogott, és a félelem a hangjukban, amikor a behívójukat olvasták.
Egyik táncos sem bújhatott már el az együttes megtartó melegébe. Mindegyiküknek egyedül kellett kiállnia, felvállalnia saját egyéniségét, megcsillantani színészi kvalitásait, részévé válni a közös produkciónak, ami ettől lett annyira életszerű, hihető és megható.
Ám bármennyire is spontánnak tűntek a reakciók, nem szabad elfelejtenünk, mekkora munka áll e mögött. A táncosoknak – munkájuk és tanulmányaik mellett – nagyon kevés idejük volt a felkészülésre, ami intenzív, nemegyszer bizonyára feszített tempójú és hangulatú próbákkal telt, ahogy az egy közös alkotási folyamat során elkerülhetetlen. De mi sem bizonyíthatja jobban elszántságukat a néptánc, a művészet, az alkotás iránt, mint hogy végigcsinálták ezeket az embert próbáló heteket, és egyrészt fergeteges, másrészt felnőtt, profi produkcióval örvendeztették meg a közönséget.
A míves jelmezek Petri Kiss Borbála munkáját, a variálható díszletek Szendvei Balázst, Paksi Balázst és Győrfi Andrást dicsérték. A kellék-leveleket a különböző korosztályú Forrás-táncosok írták, címezték, függesztették fel a színpad fölé. A produkció megvalósításában a Forrás és a BKK munkatársai közös csapatként dolgoztak együtt.
A Levelek rendező-koreográfusa, Fundák Kristóf a Fitos Dezső társulatban táncol és vezeti az Angyalföldi vadrózsákat, munkatársa, Kaszai Lili a Beshodrom zenekarban énekel, mindketten tagjai a Jászság Együttesnek és mindketten tanítanak a Pesovár iskolában. Példájuk mutatja, hogy megszületett egy tehetséges fiatal generáció, felnőtt egy alkotói kör, – ide tartozik még Sikentáncz Szilveszter, Zsille Dóra és Fábián Zsófia is –, akiknek munkája garancia a staféta továbbvitelére, a Forrás szellemiségének megőrzésére.
A nagy érdeklődésre tekintettel már ki is tűzték a következő dátumot, március 14-én 19 órától a közönség ismét láthatja a Leveleket a Barátság Kulturális Központ színpadán.